2012. június 28., csütörtök

Kvázi kvazár

quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrások

- csillagszerű (azaz kvázisztelláris) rádióforrás. A kvazárok általában nagy vöröseltolódású, távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az Ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak.
Energiakibocsátásuk erősen változik, általában kb. tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós korongon keresztül. A kvazároknál ennek a korongnak a síkjára kb. 90-45 fokos szög között látunk rá. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, "normális" galaxismag lesz belőle. (Nasa)


Az 1960-as években a kutatók csillagszerűnek tűnő rádióforrásokat találtak, melyeket kvazároknak neveztek el (az angol quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrások – rövidítéséből).
Annak ellenére, hogy a források csillagszerűek voltak, színképük hasonlított a Seyfert-galaxismagok színképjeihez. A Seyfert-galaxisok magjának fényessége a galaxisban található csillagok összfényességének a 10-1000-szerese. A kvazárok luminozitása elérheti a 1012 Lo-t is. A kvazárokhoz hasonló elven termelnek energiát, de sokkal kisebbek a mikrokvazárok, de ezek egy nagy tömegű objektumból (valószínűleg egy fekete lyukból) és egy csillagból állnak, melyek egymás körül keringenek. 
Legismertebb példájuk az SS 433.
A kvazár közepén óriási energiaforrás van, nagy valószínűséggel egy fekete lyuk
Ezt néhány fényév átmérőjű korong veszi körül, melynek közelében gyorsan úszó gázfelhők találhatók. 
A korongtól távolabb pedig, kb. 100 fényévnyire, ott ahol a kvazár egybeolvad az anyagalaxissal, vékonyabb és hidegebb felhők keringenek.
1960-ban már pontosan meg tudták határozni, hol található az űrben rádióforrás.
1962-ben úgy tűnt, mintha egy csillag egybeesne egy rádióforrással, a 3C 273-mal.
Maarten Schmidt csillagász jött rá, hogy a rádióforrás színképében látható vonalak megfelelhetnek a hidrogéngáznak, ha a csillagszerű égitest fénye eltolódott a vörös szín felé. A 3C 273 tehát olyan égitest, mely a fénysebesség 16%-ával távolodik tőlünk.
A Földről megfigyelhető égitestek közül a kvazároknak a legnagyobb a vöröseltolódásuk.
Ezért a kutatók feltételezik, hogy ezek az objektumok a tőlünk legnagyobb sebességgel távolodó objektumok. A becsült tényleges fényességük és a látszólagos fényességük közötti különbségből megbecsülhető, hogy több milliárd fényévre helyezkednek el, s ezek az egyik legtávolabbi megfigyelhető objektumok a Világegyetemben.
A ma ismert kvazároknak csak kb. 1/10-e bocsát ki rádióhullámokat.
A legtávolabbi kvazárok látszólag a fénysebesség többszörösével távolodnak tőlünk - ld. Hubble-törvény.
A világegyetemben vannak úgynevezett gravitációs lencsék, melyek eltorzíthatják a kvazárok valódi képét. Ilyen híres lencse például az Einstein-kereszt, mely egy kvazár sokszoros képét mutatja.



A gravitációslencse-hatás legérdekesebb példája egy igazán ritka jelenség, az Einstein-kereszt.

A gravitációs tér a fény haladási irányát is befolyásolja, ahogyan azt már Einstein feltételezte általános relativitáselméletében. Ha véletlenül egy nagytömegű égitest közelében halad el, akkor az hatással van rá: eredeti irányától kissé eltéríti.
Mivel egy nagy galaxishalmaz tömege óriási, a mellette elhaladó, illetve a belsején keresztülhaladó fénysugarak útja jelentősen megváltozik.

A halmaz tárgylencseként működhet, és "mögötte", a távolban elhelyezkedő objektum képét felénk fókuszálja, akárcsak egy optikai lencse. Az így keletkezett képeket szokták kozmikus délibáboknak, a jelenséget pedig gravitációslencse-hatásnak nevezni.

A gravitációslencse-hatás a távoli galaxisok fényességét is megnövelheti, és egyébként észrevehetetlenül halvány csillagvárosokat tehet láthatóvá. Felléphet a többszörös leképezés jelensége is: ilyenkor egy adott objektum képét megsokszorozva láthatjuk.

Röntgenműholdak segítségével a kvazárok röntgensugárzásában nagyon gyors változásokat fedeztek fel. Ezek időtartama néhány nap és néhány óra között változott.
Mivel a változást okozó fizikai folyamat nem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban, ezeknek az objektumoknak (például eltérő összetételű beszívott gáz vagy porfelhő) a mérete nem lehet nagyobb néhány fénynapnál.






A legismertebb kvazárok
A következő táblázat néhány ismertebb kvazár adatait tartalmazza:
látszólagos fényesség magnitúdóban;
(1 Mpc = 106 pc = 3,26 millió fényév):

KvazárFényesség ( m )VöröseltolódásTávolság (Mpc)
3C 9
18,2
2,012
6030
3C 47
18,1
0,425
1270
3C 48
16,2
0,367
1100
3C 147
17,8
0,545
1630
3C 191
18,4
1,946
5830
3C 196
17,6
0,871
2160
3C 254
18
0,734
2200
3C 270,3C 271
18,6
1,519
4550
3C 273
12,8
0,158
470
3C 446
18,4
1,404
4200
CTA
17,3
1,037
3110
QSO 2237+0305 A-D
16,78
1,695
2500
ULAS J1120+0641
7,085



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése